Mit mondott J�zus Krisztus �nmag�r�l?
Legenda, őrült, hazug, vagy Úr és ISTEN?
C. S Lewis a Keresztyén vagyok! című híres könyvében írja, hogy „Az olyan ember, aki pusztán ember, és olyasmiket mond, mint Jézus, nem nagy erkölcsi tanítómester, hanem vagy őrült - ugyanúgy, mint az, aki buggyantott tojásnak tartja magát -, vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Választanod kell! Ez az ember vagy Isten Fia volt, és még most is az, vagy pedig őrült, sőt, annál is rosszabb. Bezárhatjátok, mint valami bolondot, ... vagy leborulhattok a lábai elé, s Úrnak, Istennek szólíthatjátok. De hagyjunk már fel ezzel a leereszkedő sületlenséggel arról, hogy nagy ember, nagy tanítómester volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra (kiemelés a szerk.).”
Jézus a következő dolgok közül csak az egyik lehet: legenda, hazug, őrült vagy Úr és Isten. Mivel megannyi történelmi és régészeti bizonyíték támasztja alá létezését, minden neves történész egyetért azzal, hogy Jézus nem pusztán legenda volt. Ha hazug lett volna, miért vállalta volna a halált állításaiért, amikor könnyedén elkerülhette volna ezt a kegyetlenséget néhány jól megválogatott szóval? Ha őrült lett volna, hogyan folytathatott volna logikus vitákat az ellenfeleivel, vagy hogyan tudta volna kezelni az árulással és a keresztrefeszítéssel járó megpróbáltatásokat úgy hogy, közben őszinte szeretettel fordult ellenségei felé? Azt mondta magáról, hogy ő Úr és Isten. A bizonyítékok alátámasztják állítását.
Jézus magáról mondott legfontosabb állításai olvashatóak az alábbiakban.
JÉZUS ÁLLÍTÁSAI
Azt állította, hogy bűntelen életet él
Megtörtént, hogy Jézus ránézett a tömegre - akik mérgesek voltak, mert azt állította, hogy benne isteni természet van - és így szólt: „Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani?” Meglepő módon egyikük sem tudott erre válaszolni! Egyetlen emberi lény sem élt soha bűntelen életet, kivéve Jézust.
János 8,28-29: „Jézus tehát ezt mondta: „Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.””
János 8,46-47: „Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.”
Azt állította, hogy ő az EGYETLEN út Istenhez
Nem egy a sok közül, hanem az egyetlen út. Nem az útmutató, hanem az út Istenhez. Soha senki nem létezett eddig, aki ehhez hasonlót állított volna és ezt be is tudta volna bizonyítani. Jézus mindkettőt megtette szeretete, kiegyensúlyozott élete és a csodái által.
János 14,6: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Máté 11,27: „Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.”
Megjegyzés: Semmilyen más vallási vezető, mint például Buddha, Konfuciusz vagy Mohammed nem tett soha ehhez hasonló kijelentést.
Azt állította, hogy a mennyben Istennel együtt osztozik a dicsőségen
Jézus azt állította, hogy már akkor is létezett, mielőtt a vele beszélők egyáltalán megszülettek volna. János apostol - aki Jézussal együtt törte meg a kenyeret - írta azt, hogy Jézus Istennel volt már a kezdetekkor, és hogy „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (János 1,1-5).
János 17,5: „...és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.”
Jézusnak ezt az állítását a Jehova tanúi és a Mormonok is eltorzították.
Azt állította, hogy képes megbocsátani a bűnöket
Az egyik ok, amiért a zsidó vezetők annyira haragudtak Jézusra, az volt, hogy folyamatosan megbocsátotta az emberek bűneit. A vallási vezetők pontosan tudták, hogy a bűn lázadás maga Isten ellen, és csak egyedül Isten bocsáthatja meg azokat.
Lukács 5,20-21: „Ő pedig látva hitüket, így szólt: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Isten kívül (kiemelés a szerk.)?””
Lukács 7,48-49: „Az asszonynak pedig ezt mondta: „Megbocsáttattak a te bűneid.” Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?””
Azt állította, hogy ő a mennyei király
Lukács 22,69: „De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.”
Lukács 23,1-3: „Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: „Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.” Pilátus megkérdezte tőle: „ Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig ezt felelte: „Te mondod.””
János 18,36-37: „Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való; ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” Pilátus ezt mondta neki: „Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.””
Azt állította, hogy örök életet tud adni
Nemcsak azt mondta el az embereknek, hogyan találhatják meg az örök életet, vagy hogyan mélyülhetnek el a saját megtapasztalásaikban; ő azt állította, hogy képes életet adni.
János 6,40: „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."
János 6,47: „Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.”
János 10,28-30: „Én örök életet adok nekik [a követőimnek], és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
János 11,25-26: „Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha...””
Azt állította, hogy meg fog halni, és visszatér az élők közé
János 10,15-17: „Ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”
János 12,32-33: „„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.”
János 16,16: „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő és megláttok engem.”
Lukács 18,31-33: „Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozzák, megölik, de a harmadik napon feltámad.”
Azt állította, hogy visszatér megítélni a világot
Máté 24,27-30: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is... És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.”
Máté 25,31-32: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.”
Márk 14,61-62: „Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Jézus ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.”
Jézus egyértelműen az állította, hogy ő Isten és Messiás.