PRÓFÉCIA

BETELJESÜLÉS

Ábrahám utódai
 

1Mózes 18,18: „Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe.”

ApCsel 3,25: „Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.”

Izsák utódai
 

1Mózes 17,19: „De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is.”

Máté 1,2: „Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei.”.

Jákób leszármazottai
 

4Mózes 24,17: „Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből.”

Lukács 3,34: „…ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé.”

Júda törzséből fog származni
 

1Mózes 49,10: „Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek.”

Lukács 3,33: „…ez Aminádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé;”

Betlehemben fog megszületni
 

Mikeás 5,1: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.”

Máté 2,1: „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Szűztől születik
 

Ézsaiás 7,14: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” (Károli ford.)

Máté 1,18: „Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.”

Megölik a csecsemőket
 

Jeremiás 31,15: „Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.”

Máté 2,16: „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.”

Kisgyermekként szüleivel Egyiptomba menekül
 

Hóseás 11,1: „Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat.”

Máté 2,14: „Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.”

Galileában tanít a Jordán partjánál
 

Ézsaiás 8,23; 9,1: „De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.”

Máté 4,12-16: „Jézus … visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.””

A zsidók nem fogadják be
 

Ézsaiás 53,3: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.”

János 1,11: „...saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.”

Bölcs és értelmes jellem lesz
 

Ézsaiás 11,2: „Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.”

Lukács 2,52: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”

Egy szamárcsikó hátán dicsőségesen vonul be Jeruzsálembe
 

Zakariás 9,9: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.”

János 12,13-14: „...pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva.”

 Bevonulását napra pontosan megjövendölték
 

Dániel 9,25-26: „Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben.”

Ez a prófécia hetekben kifejezett évekre, összesen 483 bibliai évre utal. Azzal a nappal kezdődik, amikor Artaxerxes perzsa király parancsot adott ki Jeruzsálem falainak újjáépítésére (Kr. e. 444. március 5-én). Pontosan 173,880 nappal később, virágvasárnap (Kr. u. 33. március 30-án), Krisztus bevonult Jeruzsálembe - ez egy héttel a kereszrefeszítése előtt történt. Ez az a 483 napot átívelő pontos jövendölés, amelyet aztán évekre bontottak le, mindegyik hónapot 30 nappal számolva.

Közeli barátai elárulják
 

Zsoltárok 41,10: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.”

Márk 14,10: „Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.”

Harminc ezüspénzért eladják
 

Zakariás 11,12: „Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.”

Máté 26,15: „és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.”

A pénzt visszaadják, és a Fazekasmezőt vásárolják meg belőle
 

Zakariás 11,13: ”És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.” (Károli ford.)

Máté 27,6-7: „A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.” Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.”

Miközben vádolták, végig csendben maradt
 

Ézsaiás 53,7: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.”

Máté 26,62-63: A főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”

Másokért fog szenvedni
 

Ézsaiás 53,4-5: „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

Máté 8,16-17: „Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.””

Bűnösökkel együtt fogják keresztre feszíteni
 

Ézsaiás 53,12: „Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.”

Máté 27,38: „Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.”

Kezeit és lábait átlyukasztják
 

Zsoltárok 22,17: „Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.”

János 20,27: „Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.””

Az emberek kigúnyolják és sértegetik
 

Zsoltárok 22,7-9: „De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!”

Máté 27,39-40: „Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!””

Méreggel és ecettel itatják
 

Zsoltárok 69,22: „Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.”

János 19,29: „Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához.”

Lándzsával szúrják át az oldalát
 

Zakariás 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”

János 19,34: „...hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.”

Sorsot vetnek ruháira
 

Zsoltárok 22,19: „Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.”

Márk 15,24: „Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.”

Egyetlen csontját sem törik el
 

Zsoltárok 34,21: „Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.”

János 19,33: Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el.”

Egy gazdag sírjába temetik
 

Ézsaiás: 53,9: „...bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.”

Máté 27,57-60: „Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott.”

Halála után fel fog támadni
 

Zsoltárok 16,10: „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.”

Máté 28,9: „És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.”

Felmegy a mennybe
 

Zsoltárok 68,19: „Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!”

Lukács 24,50-51: „Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.”